Mélyen belül gondolok még rád,
Pedig el sem hiszed, hogy ez mennyire fáj,
Vége van,felfogtam,elfogadtam,
Hogy éljek nélküled már megtanultam.
Már csak emlékek vannak szerteszét,
Ennyi csak mi bennem él.
Idővel nem maradt semmi ami hozzád kötne,
Elfeledlek téged, mostmár mindörökre.
Fáj a szív,ha hallja neved,
Fáj a szív,ha más nevet.
Fáj a szív,ha lát,
Fáj a szív,mert sokmindent megbánt.
Fáj a szív,s émelyeg,
Fáj a szív,mert kit szeret nem lehet.
Fáj a szív,mert összetört,
Fáj a szív,nagyon meggyötört.
Fáj a szív,mert senki sem keres,
Vérzik a szív,mert szeret!
Könnyes a szem,ha olyat lát amit nem kéne,
Könnyes a szem,hát miért nem érted?
Könnyes a szem,mert nem láthat,
Könnyes a szem,mert gyógyírt nem várhat.
Könnyes a szem,mert nem fogod kezem,
Könnyes a szem,hisz elhagytál kedvesem.
Könnyes a szem,ha hall felőled,
Könnyes a szem,akkor is ha nemérted.
Könnyes a szem,mert ez nagy kín,
Csukva a szem,s nagyon fáj a szív....://
Elfeledtél engem és továbbléptél,
Eltűntél örökre,hát hová lettél?
Jó volt az idő mikor hitegettél,
Hogy engem igazán,szívből szerettél.
Bele se merek gondolni abba,
Mi lett volna,hogyha akkor nem fordulok balra?
Miért mentem éppen arra?
Miért mentem tovább a nehezebb utat választva?
De így is azt mondom megérte,
Még most is bármit megtennék érte,
És igen,talán érte megérte,
De így gondolnom talán nem kéne.
Más lányt nézel égő szemeddel,
Másért nyúlnál akár tűzbe is kezeddel.
Más lányt csókolsz forró,szenvedéllyel,
Más lányt szeretsz én engem feledtél el..